Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
36‘4 majdnem egyedül gyakorlás által nem csak nyelve’ hibáját helyre hozta, hanem még halhatatlan-hirü szónok is lett. Mi névszerint a pásztori oktatások’ gondos kidolgozását illeti: minden pásztori oktatásnak először gondolkodva készültnek, azután javitottnak kell lennie. Az elsőre nézve kötelességében áll a’ lelkipásztornak, hogy meggondolja: melly religioi igazság tartozik és illik a’ hely’ és idő’, a hallgató és lelkipásztor’ körülállásaihoz; hogyan kell a kiválasztott igazságot kifejteni, megmutatni, és a’ hallgatókhoz alkalmazni; mellyik tanítási módszer, a’ figyelme- ző e vagy a’kézdező illik inkább a' jelen körülállásokhoz; végre melly szavakkal és szólásmódokkal fejezhetni ki leghelyesebben a’ fölvett igazságot? E’ végett némellyek a’ tárgyhoz tartozó első gondolataikat le szokták írni, s azután a’ többi közül azokat ki szokták választani, mellyek főleg czélukhoz tartoznak; mások előadás végett kiválasztván valamelly tárgyat, az erről szóló könyvek’ olvasásához fognak, s gondosan kiszemelik azt, mit kitűzött czé- lukra alkalmasnak ítélnek; ismét mások naponkénti elmélkedés végett olly tárgyakat szoktak fölvenni, mellyeket idővel pásztori oktatás közben czélszerüleg használhatnak* A’ másodikra, vagyis a’ kidolgozott pásztori oktatás’ javítására nézve tartsa a’ lelkipásztor szeme előtt a’ következőket: mindenek előtt semmit sietve ne dolgozzék, hanem inkább minden oktatás’ kidolgozására elegendő időt fordítson ; a’ ki ugyanis lassan és gondosan dolgozik, rendszerint jól szokott dolgozni; holott ellenben az, ki a’ legszükségesebb munkát is utolsó perczenetre hagyja, gyakran készületlenül kénytelen a’ hallgatókhoz szólni. Azután iigyekezzékaz idején és gondosan kidolgozott tárgyat, mindent újólag fontolóra vévén, tökéletesíteni; e’ végett tanácsos leszen a’ kész munkát egy időre félre tenni, ’s későbben mint újat és más által készítettet elővenni; bizonyára sok nem fog neki tetszeni, mi előbb tetszését meg- nyeré; fog ollyat is találni, mit előbb nem vett vala ész-