Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
384 a valódi vallással ellenkező kétszinüsőg, s képmutatás keletkezhetik. A Fejedelem tehát idegen felekezetüeknek vallási szabadságot engedhet, azt föltételezve, hogy vallásuk mind tanításra mind szerekre nézve az állodalmat nem veszélyezteti. E vallási szabadságot közönségesen polgári türelemnek (tolerantia) nevezzük. Ebből szinte az következik , hogy a világi fejedelem hatalmában áll, azon törvényeket s feltételeket szabni, mellyeknél fogva a polgári türelmet megengedi. 295. §. A Fejedelemnek az egyháziak iránti joga. Minthogy a Fejedelem egyházi védség s felügvelés jogánál fogva az állodalomtul mindent eltávoztatni köteles, mi annak kárára eshetnék, nyilván következik, hogy ő az egyházi személyek számát is korlátozhatja, ha azok száma fölöttileg növekedve az állodaloin kárára válhatnék. Ennél fogva a Fejedelem az egyházi rendbe felvétetni kivánkozoknak tulajdonságait is bizonyos értelemben meghatározhatja, mert ha olly egyének lelkészeknek rendeltetnének, kik a jó polgár, a buzgó s níívelt lelkipásztor tulajdonságait nélkülözik, azok kétség kivűl az állodalom mind annyi kárára válnának. Szinte ez elvből a fejedelem az Egyház tisztviselőit s szolgáit kötelességök teljesítésére szorgoltathatja , s pedig szigorú eszközöknél fogva is, ha a szükség megkivánná. A mondottak valóságát Theodos s Justinian császárok hozott törvényei bi^ zonyitják, szinte azt a többi fejedelmek rendeletéi, s magyar királyaink az.on czíkkei bizonyítják , mellyeknél fogva a szent rendek felvétele s javadalmok adománya körül határozatok hozattak, s az egyháziak arra utasíttattak , hogy kötelességök teljesítése által az Egyház s állodalom javát előmozdítsák.
