Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
383 ni, bennők kétkedéseket okozni, némellykor tiszti elhanyagolást magok után vonni, s úgy az állodalom polgárai közti békét s házi nyugalmat háborgatva magát az állodalmat veszélyeztetni szokták, minthogy pedig a fejedelem mint az Egyház legfőbb védője , illy esetektől az Egyházat, s mint az állodalom legfőbb felügyelője az állodalmat is megőrizni tartozik , természeti következtetés , hogy a hittudományi tárgyakról vagy maga a hitről támadt viták további folytatását eltilthatja. A világi fejedelem tehát mind a két vitázó résznek hallgatást parancsolhat addig, míg az Egyház, mint a hittudományi viták illő s legfőbb birája az ügy tárgyát kivi- lágosílva az igazságot kihirdeti. E jognál fogva történt, hogy több országokban a fejedelmek rendeleteket adáriak, mellyekkel a bulla Unigenitus, Molinisták, s Janzenisztált tárgyai fölött vitázni tilalmas vala. A fejedelem tisztében áll az illy vítázókat békcsségkötésre birni, valamint V. Károly császár a katholikusokat s protestánsokat arra birni igyekezett , noha nem kívánt sikerrel. A fejedelem nemzeti vagy tartományi zsinatot össze hivathat a végre, hogy az országban vallás fölött támadt vitákat le csillapíthassa, vagy ha ez sem volna elegendő , az Egyház fejét megszólíthatja, hogy közönséges zsinat a vita alatt lévő tárgyak ki egyenlítésere tartassák. 294'. §. Idegen vallást tűrhet. A vallás magában tekintve nem lévén polgári szerződés tárgya, az összekelő társaság tagjai azon szabadságon , mellyel mindenki a vallás gyakorlatára nézve bir, ki nem adhatván', következőleg vallási szabadságukat fel nem áldozhatván mindenkinek szabadnak kell lenni tulajdon vallását gyakorolhatni, ha máskép vallása nem ismertetik el ollyan- nak, melly az állodalomra nézve ártalmas. Továbbá a vallásban erőszaknak helye nem is lehet, mivel az által csak
