Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

3C3 pítők törvénnyé azt, hogy # mit foglalandnak fegyverrel, kö­zösen magok között megosztandják. így lett hogy az elfog­lalt hazat vitéz őseink magok közt felosztván , a fővezér ön méltóságához illő részt vett ki. Tudjuk pedig mint jutottak e javak rendre egyik fejedelmi vezértől a másikra, s így szent Istvánra is, ki ezen illetőségből nz általa hitt s kiter­jesztett vallás fentartására javakét ajándékozott örökre s meg- másolhatlanul. Hol vannak itt tehát a status-javak ? hol a felesleg? s kérdem lehet.e ezt alkotmányunk megsemmisítése nélkül inegtámodni, vagy eredeti czéljából elvonni? feleljen meg az ész de szívet s lelket ne nélkülezve. Lássuk a tör­vényjavaslat igazságát. A nemes indítványozó Borsod me­gye köteles nekünk felelettel ezekre: mitteend az egyházi ja­vak azon részevei, mellyet tisztes papjaink részint készpénzben részint ájtatos hagyományok utján nyertek, és szereztek? pedig tömérdek javak ezek : illyek Bakacs Tamás esztergomi Érsek 1517.költes II. Lajos által megerősített vrgrendeleti hagynmá nya;a veszprémi káptalan minden javai, mellyeket Sennyei Ist­ván veszprémi püspök gr. Zichy Páltól 1630. vett. -Illyen javak vannak az esztergomi megyében, mellyek 'gr. Széché­nyi György által ajándekoztattak. Hát elkobozzuk-e mind e- eekct is? vagy a szellem világában forgó 19-ik század, melly a durva kegyetlenség zászlóját elhagyd, annyira kipallérozá az elmét, hogy a szívnek borzasztó felkiáltását nem képes érteni ? Hát annyi tiszteletlenséget árul-e el a pallérozott szá­jad az elhunytak porai iránt, hogy azoknak végrendeletei czéljait egy tollvonással meghiusítni semminek tartja, és el­vonva nemes rendeltetesi czeljátol az ájtatos hagyományt fcl- zaklatja a sírok csendes nyugalmát, hogy a pallérozott zsar­nok fejére átkot kiáltson. Illy felvilágosult század szellemét ármánynak ismerem en , mellyet üstökös őseink honnnkból áldozattal üztenek el. Szent a végrendelet illykép, de szen­tek legyenek annak czéljai és sérthetetlenek, valamint sért­hetetlen legyen a tulajdon szerzemények biztos birhatása. Ezen elvek magokkal barátkoztatják össze a ssabadság szent­ségét. Ámde van-e ott szabadság, hol egyedek javai mi­ket ők szerzettek korszellem súgta rrőtetéssel jogtalanul el koboztatnak? illy művelt századbitanglóbb lenne VIII. Angol Henrik időszakánál, merFaz még is méltányosb volt n papi jószágok iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom