Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
364 Az Egyház joga katholikus fejedelemre nézve. Az Egyház világi fejedelemre nézve ugyan azon jogo. kát gyakorolhat, mellyeket a többi híveire nézve gyakorolni szokott; ennél fogva annak is magyarázza üdvözítőnk tanítását, azt is a szent gyónás székében kihallgatja, megitéli e az elkövetett bűnök vagy pedig adott botrány elenyésztése miatt bűnhödés alá veti, őt szinte további életének meg- jobbítására ösztönözvén. És ámbár a lelki hatalom, mellyet az Egyház a világi fejedelemre nézve gyakorol, semmikép annyira terjed, hogy az Egyház országlati dolgok okait vizsgálhassa, vagy azokat tulajdonkép igazgathassa, mind azáltal mivel az Egyház mint legfőbb lelki hatalom szinte az álladalomtul független (260. §.), és magát saját körében minden más hatalomtul megóvhatja, vagyis az Egyház tetszvény jogát gyakorolhatja (275. §.); magától következik, hogy a fejedelem sem hozhat egyházországlati (religioso-policas) törvényeket anélkül, hogy egyházi tanácsnokait a fölött kihallgassa. Mit annál bizonyosban állíthatni, hogy üdvözítőnk a szent írásban s hagyományban foglalt tanítása olly tulajdonokkal diszelkedik , hogy nem csak az alattvalókat, hanem a fejedelmeket is erkölcsben , sőt kormányzásban is oktathatja. Mi szinte abból tetszik ki, hogy máig a keresztény vallást követő európai országok sokkal virágzóbb s tökélyes- bek mint az azsiai vagy afrikaiak. Ámbár tehát az Egyház hatalma csak lelki lévén, a világi fejedelem pedig mint az egyedül világi dolgokrul rendelkezvén, amaz ennek dolgaiba magát tulajdonkép nem avathatja, mind azáltal az Egyháztól mint saját körében független hatatomtul e jogot: magát külső hatalomtul megóvni (jus cavendi) vagyis az Egyházi tetszvény jogát (jus piaceti ecclesiastici) kisem tagadhatja meg (260. 275. §.) onnét következett az is, hogy a világi fejedelmek közönségesen egyházi tanácsnokokat mint 278. §.
