Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
316 \ séges igyekezettel megszegik , s alázatos öltöny s pilisük alatt, (mi annál rosszabb) olly gőgösen gondolkodnak, hogy midőn parancsaikból még egy szócskát sem engednek áthágni saját püspökeik parancsit megvetik, egyházaikat mindenektől megfosztják, hogy felszabaduljanak, magokat kiváltják, hogy az engedelmességtől mentek lehessenek. Nem így cselekedett Krisztus: minthogy életetada a nélkül, hogy az engedelmességet elenyésztené, mellyet ezek, hogy nélkülözhessék, mind tulajdon, mind övéik élelmét majd egészen elköltik. Hogy meritek ezt cselekedni barátok? ne gondoljátok, hogy mivel főnökök vagytok, már barátok lenni megszüntetek : a barátot teszi a szerzetes vallás , a főnököt pedig a szükség kívánja.“ Ezekhez hasonlót irt szent Bernárd a dugni barátokhoz is * í) s midőn ezek, vagy más kiváltott szerzetesek az apostoli szentSzék tettével, mellynél fogva kiváltságokat nyertek , magokat mentenék, e paizs alatt szabadoknak vélvén magokat: Szent Bemard magához a Pápához tudni illik III. Eugenhoz Írván ez elibe panaszát térjészté mondván: „Morajt mondok s egyházok panaszát. Csonkítás és felbonczolásról panaszolkodnak. Vagy egysem, vagy kevesen találkoznak, mellyek e csapástól nem szenvednének, vagy attól nem félnének. Kérdezed mellyiktől? az apátok a Püspökök alól, a Püspökök az Érsekek alól, az Érsekek a Pátriárkák, vagy Prímások alól kiváltatnak — jó faj-e az? csodálom hogy illy tettet valaki menthet. Ezt tévők mutatjátok hogy hatalom , de tán nem igazság teljességével birtok. Teszitek ezt, mert tehetitck, de tartoztok-e azt megtenni más kérdés?“ e szavak után ugyan azon munkában mutatja szent Bernard, hogy a kiváltságok igazsággal, melly minden embernek sajátját adatni rendeli, ellenkeznek. Bloisi Péter bathoni fődiakon Angliában sem írt szelídebb szavakkal a kiváltságok ellen, a ineyeni apátságra választott testvérét arra bírni kívánván, hogy vagy a kiváltságukról, 28) Epist. 28. lib. I. Petri abbat. cluniacens.
