Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
járóit is illeti. Ezeknek tehát joga vagyon, az Egyház fejének átalános isteni tiszteletre nézve segédkezeket nyújtani, a részletes liturgiára nézve pedig a megyés püspökök régi időktől fogva azon joggal birnak, hogy megyéjükben azt magok az Egyház czéljára alkalmaztatva rendelhetik, valamint a megyei vagy tartományi rituale, s breviárium azt elegendően mutatják. A görög egyesület Egyház is máig régi liturgiája me! lett maradván érzi szükségét, s hasznát az egyenlő liturgiának. Ámbátor a juliani naptárban, a husvét ünneplésében, s a többi ettől függő napokban maga is változást kivánna. 149. §. Valakit a szentek közé számlálni. Mabillon tanúsítja * *), hogy az Egyház első századaiban a püspökök, a papság, s a nép szavazását is meghalgat- ván va'akit a szentek közé számláidnak, későbben pedig a tartományi zsinatok oltárt, vagy imaházat, némely meghalt- nak sírja fölött emeltetvén, vagy csontjait szent helyre átvitetvén ugyan azt nyilatkoztaták, hogy őt szentek közé számlálják. A tartományi zsinatok megszűnése után e jog lassanként a római székhez átvitetett. Mi annál könnyebben tőrténhetet, minél némelly Xlik századi püspökök a római Pápának befolyását szükségesnek tárták arra, hogy valaki a szentek közé számláltassék. Ezekhez képest III. Sándor Pápa rendeld, hogy a római Pápa javalása nélkül a szentek közé kisem számláltassék»$). Annak példáját követvén VIII. Orbán Pápa mind azt, mi az Isten szolgái nyilvános tiszteletéhez tartozik, az apostoli széknek megtartotta * ’). Muratori a ka- tbolika Egyházban divatozó szentek közéi számlálásnak érdekét, okosságát, s hasznát, nagy tudománnyal bizonyította e czimü munkájában: „De ingeniorum moderatione. Szinte azt 37) Inpraefat. adsecul. V. Bened. 38) Cap, I» de reliq. (et vener. S. 39) Van Espen. P.I, tit. 22. Cap. 7.
