Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
i Mach. j. Eccf. 4p. zRy. i. iMacb. 14, a* meg-térő Tzrael’ népét oltalmaznák, az ellenek irigykedő és agyar- kodó, romlásokat kereső fzomízéd Nemzetségektől, és fogságok* kőteleit meg-óldanák, ezekhez tehetem Júdást, a’kiMakabéusnak hívattaték, kiről azt vallja az írás, hogy fok vitéz tselekedeti által, Dilatavit gloriam Populo fuo, & direEla eftfalus m manu ejus. Ki-ter- jeízté az Ő Népének dicsőségét, és pántzélba öltözék, és a’ hamis- fágnak minden tselekedői meg.háborodának, és a’ /zabadúlás fze- rentséslőn az ő keze által. És Jóslást , Izraelnek ISTENnél kedves, és ditséretes jó Királyát, ki DireElus er at Divinitus in P<f nitentia Gentis, &1 tulit abominationes impietatis. Kűldettetett az UR ISTEN- töl a’ Nemzetségnek Fénitentziájára, és el-tőrlőtte az iftentelenség- nek utálatosságit, annakokáért minden fzájban mint a* méz meg- édesul aző emlekezete, és mint az éneklés a’ lakodalomban. De kivált, két Nemes Férjfiakat véfzek-fel, kiknek tifztes Hivatalokat, és jeles cselekedeteket igen helyesen moftani rzélorn- hoz alkalmaztathatom, úgymint: a’ Nér fiát Abnert, Izrael népe* nagy Fejedelmét, és Simont ama’ nagy érdemu Matatiás* fiát, ugyan Júda és Béniámin Maradékinak ditsőséges Vezérét. Az elsőről emlékezvén az írás Királyok második Kő yvének harmadik Réízében, elő-hozza miképen munkálkodik vala, hogy a* meg-hasonlott Izrael’ népét, Saul’ halála után az ISTENtől válaíz- tatott és fel-kenettetett Királyhoz Dávidhoz gyűjtse, és elébbi boldog és törvényes egyességre hozza: Et dixit Abner ad David, fitrgam ut congregem ad te Dominum meum omnem Ifraef ét' ineam tecum flzdus, dt- imperes omnibus ficut deßderat anima tua. És monda Abner Dávidnak, fel-kelek hogy hozzád gyűjtsem én Uramhoz Királyomhoz egéíz Izraelt, és fzővetséget fzerezzek veled, és uralkodjál mindeneken a’ mint a* te lelked kívánja. Azonképen Simonról igen nevezetesen emlékezik Makabéu- fok I. Könyvének tizennegyedik réíze, miképen tudniaillik e’ dicséretes Nemzete’ egyességét ’s boldogságát óhajtó Férjfiú, mindenek felett ISTEN’ Törvényéhez való buzgóságától és édes Hazájához való fzeretetitol indíttatván, minden tehetségét és erejét ki-téfzi vala, hogy a’ melly Hivatalra ISTENcől válafztatott j annak tőkélletesen meg-feíeljen, és alkalmatos efzkőz lehessen ISTEN ő (zent Felsége válafztott Népe aránt tett rendeléseinek véghezvitelében. Erről így hozakodik-eió az Írás a’ meg-mondott helyen: Et fluit omnis terra Juda omnibus dieb us Simonis, &• quafrvit bona Genti fua, fecit pacem ßtper terram, & Utat us efl Ifrael Utitia. magna, & fedit unus quisque fab vite & ficulnea fua, & non erat qui eos
