Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
■m® (+) Harmadik rendbeli Nemesség fzármazik a* Hivatalból és Tiíztségből, mellében valaki ISTEN tol és Földi Hatalmasságoktól hellyheztetett, ez íllyenf Nemesek Föld világosságinak, főt Földi Ifteneknek, az fzerént: ego dixi Dii eflis neveztettek, ezek a* Felséges IS7FN*, an a’ nagy tselédes ember, javainak tálen- tominak giráiinak fáfári, ezekkel úgymint eízközökkel él, a’ Földi Birodalmok, és Orfzágok’ igazgatásiban. Ide tzéloz Bölts Salamon ama’ Izavaival: Multitudo fapipntum fanitas eft orbis tpr- rarum, A’ böltsek’ lokasága a’föld kerekségének egéssége, és a’ bölts Fejedelem a’ ncp’ támafza, azért-is minden időben minden Országokban, de főképen a’ midőn nevezetes dolgokat, Orízágok és Nemzetek között jeles fzővetségeket, vala- melly Támadások, Pártütések’rsendesíttetését, Birodaímok ujú- lását valamelly Nemzetnek fel-magafztaltarásár, vagy-is leg-alább régi romlotságából való ki-épülését, el-végezte, válafzt és tá- maízt magának, olly Nemes Férifíakat, Vérből és Erkőítsbő! fzármazott Nemességekhez, kap solván a’ harmadik Nemességet, tudniillik a’ Hivatalnak méitóságát, különös, fegítő és erő- fítő malafzttal bé-tőltvén őket, nagyobb mértékben közli ő vélek maga Adóalanyit, a’ Bőltseséget, a’Buzgóságot, a’ Kegyes- féget, a’ Bátorságot, hogy igyekezetben állhatatosok, Kézben és Karban erőssek, Melyben és Szívben iréréízek , Vállbán győzők, Tanácsban gyorsak, Végbe-vitelben ferények, egy fzóval, ISTENnek alkalmatos eízkőzei lehessenek. Hlyen tiízres hivatalától megmemesíttetettFérjfiúvalaMóses Pátriárka, az UR válaíztott Népének Egyiptomi fogságból való által-költőztetésében, és Faraó rabságából lett tsudálatos meg- menekedésében, ISTENnek kiváltképen való efzkőze. Ezt követi vala Josue, azon hivatalnak helytartója Móses után, a’ ki arra hívattatott az UR ISTENtől, hogy hatalmas kézzel meg-vé- vén és meg-dúlván a’ meg-ígértt tejjel és mézzel folyó Kanaan’ főidét, meg-ofzfza a* nép között; ezt olvassuk mindjárt Jósáé Könyvének első Réfzében: Sicut fűi cum Moyfe, ita erő tecum, confortare &■ eßo robujlus, tu enim forte divides Populo huic terram , pro qua juravi Patribus fuis, ut traderem eam illis. A’ mint Móses- fel voltam, úgy léfzek veled, erősödjél és vaíhg légy, mert te olztod-el forssal ennek a’ Népnek a’főidet, mellyért meg-esküd- tem az Attyoknak, hogy azt nékik adnám. Hlyének valának Izraelnek ama’ nevezetes Bírái, B írák és Gedeon, kiket a’ végre támafzra a* Felséges UR ISTEN, hogy B a’ megr Sítp. f. 2
