Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Afzfzoni nemnek barátságos tárfaságát annyira kerülte? hogy az ollyan alkalmatoíságtúl, magát mint a’ tüztűl, úgy őrizte? hogy az árnyék- túl-is magát féltette? sőtt; a’mint ízivének hajlandósága vala; talám foha férjet nem-is ifmért volna > ha a’ Sz. Házafságot fzabad akarattyára hadgyták volna?

Azért is, az utánn, máfik házafságnak fzabad örömére nem vihették ötét. Nem úgy, mint némellyek, ha, kiknek házokra valami ö- röm csöppen , fris fzivel fogadgyák. Ó, mint a’ féle páratlan gerlicze ollyan őröm fára nem akart fzállani. Hármas példát adván a’ tifzta életben*, úgy mint: a’ fzűzeknek, Házalóknak, s’ özvegyeknek; olly nagy fzeretöje, olly igaz mátkája vala a’ Tiíztaságnak! El hagyom a’ többit : fzemérmetes fzivét nem akarom holta után e’ féle befzéddel pirítani. De talám igen mefz- fze terjed unalmas befzédem ? azért föfvény módra végét fzakafztom.

Még ugyan, mintegy záfzloftúl hátra volnának az ö fzép virtufi, csillagzó érdemi. Csak az ö ajtatos, ki-fáradhatatlan buzgó zeluífa; hogy annyira fzomjúhozta minden felebarattyának, de kiváltképen, a’ kikkel bírt, maga jobbágyinak lelkek üdvőfséget, kiknek-is mind Szalad- fzemefen , mind Calna helységben kemény

D 2 páránm ( o ) m 27