Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

parancsolatban adta: hogy tudni-illik, vagy az igaz Romai Hitre meg-térjenek, vagy földéiül el-mennyenek, adózó terheket magára válalván. Oh Nemes! oh igaz Apoftoli fziv! meg-érdem- lené, hogy vagy Cedrus fára ki* törűlhetetlen bótűkkel le-irnám , vagy hofzfzú fenn fzóval ki- prsedikállanám, de idom nem lévén, csak égre bocsátom. Elég, hogy az Égben be-iratva lévén, moil koronáztatik.

Hanem, már az utolsó Scenára fordítsuk íi- ralmas fzemeinket, fzomoru befzédinket. Oh nagy keíéruségnek mérges nyilai! Jaj! imé csikorognak , rendűinek, nyílnak az ajtók, a’ ka- Matt.i6.puk! porta infeji. Az Halálnak fetétes ijefztő kapui! Azért, mikor már magában érzette, hogy 2.Tim.4. tempus refolutionis. az ö ki-múlásának ideje kő- zelget; nem fokát rettegett. Hanem, mint mikor a’nap fel-kél; láttya maga eítvéli halálát, s’ azt az utolsó hegyet, a’mellyen el-nyugfzik, vidám orczával, bátor ízemmel nézi: úgy a’ mi T. tekélletes Urunk nem fokát irtózott a’ közel lévő halál kapujától. Ugyan is, a’ki mindenkor Iftennek élt, a’ ki jó hárczokat harczolt, a’ ki Sz. Pállal, pállya-futását ditsiretefen el-vé- geztej mit fél a’ haláltól jutalom útátúl?

De mind azon-által; tudván, hogy az Halál nem jón poíta módra, hogy előre kürtőt fúj- na?

m ( o ) m