Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Eecl. 3

Sap.

Cant.

az a’ nagy Lélek T. N. HUNYADI ANTAL Ur! Tudván: Quanto magnus es, humilia te in omnibus. Mentül nagyobb vagy, meg-alázd magadot. Azért mind Mentül, terméfzettűl, fzerencsétűl fzármazott javait, az Alázatofságnak hamujával bé-fedette, el-temette.

De! kedves halgatóim! egy vagyon még hátra, a’ mit az Alázatofságnak pora, hamuja el nem rejthetett Úgy mint: amaz Égi Angyalokkal vetekedő virtus- a’ Tifztaság, a’ tifz- ta életnek mefzfze illatozó fzeplótelen fzép virága. A’ kirűl mondgya az Iftennek Lelke: O quäm pulchra eft cafta generatio cum eh árit ate! Oh melly ízép a’ tifzta Nemzetség, a’fényef- séggel ! meg - halhatatlan annak emlékezete mert mind az Mennél, mind az embereknél is- méretes.

Az égi mezókrűl le-fzállott fzép Liliom virág a’ Tífztafság* de az emberek közé jóvén, 2. Sicut Lilium inter fpinas. Mintegy töviíék közé eíétt. Tudni-illik*, olly nehéz virtus, olly drága virág ez a’Sz. Liliom az emberek között!

A’ mi T. N. ANTAL Urunknak fzivét, fzi- vének földét, nem világ pataka, hanem égi malafztoknak gyöngyös harmattya öntözte; azért nem csuda, ha a’ Tifztaságnak Liliomát meg-termette. Kérlek mit jelent az: hogy az

Aiz* m ( o ) m