Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

ií m ( o ) ss*

pfai.7i.követte: Divitia, fi affluant, nolite cor cippo* nere. Ha gazdagsággal bővelkedtek, fziveteket abban ne helyhezteísétek. Soha fzivét azokhoz nem kapcsolta. Soha fém éhezte a’jó vig napokat, nem-is fzomjúhozta a’ nagy Titulufo- kat; csak hunt ízemmel nézte a’ fényes pompákat, s’ máfokon tündöklő drága fzép ruhákat; nem-is gyönyörködött mufika mulatságban, fém a’ mulatságos Úri játékokban \ sőtt inkább ezektűi, menyire lehetett, annyira fzaladot, s’ mond- i.cor.y.háttá Sz. Pállal: Quotidie morior. Jaj! minden nap halok! úgy annyira magát, mint eleve megholt, el-zárta a’világtól.

Ha pedig, hogy néha Úri jó baráti, vagy kedves tárfai hitták, s’ öíztőnőzték valami mulatságra: csak azt felelte: Nincs miért kapdof- nom e’ világon! oh gyönyörű mondás! méltó, hogy két füllel kapjuk, mintha mondotta volna: felemeltem fzememet a’ világ felibe, s5 tétova el-néztem; de jaj nincsen minn kapdof- Ecci. 3.nőm! Teli a’világ mézes kelepczékkel.. Qui amat periculum, in illő peribit. A’ ki fzereti a’ vefzedelmet, el-véfzaz abban. Tehát mit kap- dofok rajta? A’ világ ollyan, mint egy fel háborodott tenger; a’hol annyi fok lélek hajó- töréft fzenved. Mit kapdoíok rajta? A’ világ fzemfény-vefztő tündér, valaki reá támafzkodik *