Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

«S3 ( <> ) 831 n

dik, bizonnyal meg-efik. Mit kapdofok rajta?

A5 világ egy fzóval: Hazugságnak nagy vároffa.

Az első útízáján , a’ feftett nagy hivság, a’ mint Salamon mondgya: Vanitas vanitatum. Hivsá- eccu. gok hivsága , és minden csak hivság! A5 má- fik utfzáján, a’ nagy keferűség: Afflittio fpiritus, a’ lelki gyötrelem. Harmadik utfzáján a * nagy múlandóság. Pra terit figura hujus mundi. El- r.coi*.?. múlik e’ világnak ábrázattya. Tehát, mitkap- dofofok rajta? Sepfit fetetfis, rerumque reliquit vn-.m. habenas. El-rejtette magát házi határában, mint 7* a’ meg-hólt, úgy élt világ várofsában, nem keverte magát hivság hállójában. Nem de nem igaz Nemesé, a’ ki a’világon igy triumphált?

Homo quidam Nobilis. Egy nemes ember.

Már ebbűl az eleven Sz. halálbúi, mint egy meg-újjúlt Fenix madár módgyára, fzármazott, fakadott az a’gyönyörűséges máfikélet, a’melly ötét Iften előtt, jobban nemeíiti: tudniillik; hogy meg-h alván e’ világnak, csak ISTENNEK élt. Életnek gyükére a’ fziv. A’ ízivnek nemes élete a’ fzeretet. Diliges Dominum Deum Luc. io. tuum. Szerelted a’ te Uradot Iftenedet. Hoc fac,

& vives. Azt cselekedgyed, és élfz. A’mi Nagy Urúnknak élete, nem egyéb volt, hanem Kennek ízeretete. Tudta, s’meg-tartotta a’mit Sz. Pál mondott: Templum Deieftisvos. Iften-i.cor.j,

B 3 nek