Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

m ( o ) m

vénén halnak-meg; akkor tudni-illik, mikor a’

Halál ny rflben, zöldiben vágja ki életeknek fáját. Némellyek pedig kétfzer halnak-meg ; azok tudni-illik, kiknek fzivekben, mint egy előre meg-hervad, meg-ízárad a’virágzó világ, s’ világi életnek zőldellő fája; és igy mint egy meghalva talállya a’ máfik halál ókót. Ezeket híja Sz. János mint egy nemefeknek, mikor boldogoknak mondgya: Beati mortui, qui in Domi- Apoc.i*. no moriuntur. Boldogok a’halottak, kik az Urban halnak-meg.

Illyen vala ez a’ mi T. néhai HUNYADI ANTAL Urunk. Volt ugyan ó a’ világban, de mintha nem volt volna; élt a’ világban, mintha nem élt volna: birt e’ világban, mintha nem birt volna, Sz. Pál tanátsát követte: Ut qui poffldent, tanquam non pojjidentes. Hogy a* kik valamivel bírnak, mintha nem bírnának.

Et> qui utuntur hoc mundo, tanquam non után- i.cor.7. tur. És a’ kik élnek e’ világgal, mintha nem élnének.

Nem élt ö, bizonyára, mondhatom felöle.

Mert noha az Ur Iften bővséges jókkal megáldotta légyen ótet; kincsei, jófzággal, temérdek értékkel; úgy annyira, majd mint Salamonnak, valamit Izémé, fzive kívánhatott, bőven ki-telhetett volna; De az Iften mondását

B 2 kő-