Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

io m ( o ) m

fzuleinknek hires érdemeket, nem mondhatyuk magunkénak. Azért el-hagyom ezeket; más- ként-is tudgyuk, hogy a’ nagy fás nem fzűl puha galambokat.

Hanem csak az óvirtufira nézek, mellyek ötét Égen, földön, s’ kiváltképen, lilén előtt ‘nagyon ékefítik, nemeíitik. Summa apud Detnn Nobilitas efl: darum ejfe virtutibus. Azt mond- gya Sz. Hier. ad Céh Az a’ Nemes lilén előtt, a ki jó cselekedetének érdemével fénlik. Mert juv. sa- ugyan-is: Stemmata quid fadmit ? quid prodeß ty* 8‘ tontice longo fanguine cenferi, virtus fi defiat ? Mit hafznál nagy vérbűl eredetet venni, azom- banfemmi jót éltében nem tenni? csak a’ virtus lilén előtt érdemes Nemefség.

Ah bezzeg itt jön már a’nehéz dolog! hol kefzdgyem én, s’ hol végezzem az ő égi Ne- mefségének diplomáját ? azt ugyan jól tudgyuk; hogy e’ gaz világhoz, vagy a’ földiekhez fző- Philip. 3. gézét fziveket, qui terrena fapiunt. Nem kedveik, nem nemeíiti az lilén; hanem csak azokat, kik a’ világot, s’annak pompáját diadalmasan meg-győzik, meg-vetik, tapodgyák, 2.cor.6.és e’világban élvén, quafi monentes, mint ha már nem élnének, hanem meg-hóltak volna.

Ugyan-is két féle halottak vannak e’ világban. Némellyek; kik csak etczer, az az elevenen