Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

m c o ) m 9 A 9 mint az embernek két féle a’fzűletéfe, első erre a világra ; maiik a? máfikra, a’ kirűl édes Urunk mondgya: Oportet vos nafci demio. Szükség néktek ujjonan ízűletni. Úgy fzintén két féle az embernek Nemeísége. Az első fzű- letéfnek fzerencséjét a5 Terméfzetre bízta az Ur Itten. Hogy David alacson , Abfolon Ki­rályi vérbűi fzűlettefsék. A’ máfodik rzűletéft fzabad akaratunkra , s’ válafztáfunkra hadta. Az első fzuletésben fiai vagyunk fzűléinknek; a’ma­iik ízűletésben fiai vagyunk érdeminknek. QuodJ°* natum éji ex carne, caro eft ^ quod natum ejt ex fpiritu, fpiritus eft. A’ mi a’ tettül fzűletett, tett ; a’ mi a’ lélektűl lélek. Nem vifgálom én itt, a’ mi említett Halot­tunknak, T. N. HUNYADI ANTAL Urnák első Nemefségét, Nemes Vérének, Úri Famí­liájának régi fényefségét, régen nyilván van ez, Tudgyák azt mind a1 T. N. Vármegyék: tud- gya Pofon, tudgya Bécs, tudgya az egéfzOr- ízág; mert, a’menyire el-mehet Magyar Ha­zánknak Nemeísége, majd mind azokban a9 fellyebb való tiízttségekben voltak ezen Úri Háznak néhai Fiai. Azért, ha ezen Nemefsé- gérűl dicsérni akarnám, mintha nem dicsérném; a’Poéta ízavai ként: Alám genus.* & proavos ovid. qua non fecimus ipjf vix ea noftra voco. Régi B ’ ízű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom