Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

T

21.Par.29.

Heb. 23.

« m ( o ) gäf

transmigrans de nido fuo, fic vir, #//f derelinquit locum fuum. Mint a’ féfzkébűl el-kóltozó madár, úgy a’maga helyét el-hagyó férfiú. El-ment azért a' mi kedves Urunk T. N. HUNYADI ANTAL Ur!

Oh bezzeg tudta Ó: Dies noßri quafi umbra fuper terram. Hogy a’ mi életűnk

mint az árnyék e’Világban. El-ment, mert tudta: Non habemus hic manentem civitatem, fed futuram inquirimus. Nincsen itt maradandó váraíűnk, hanem a’ jövendőt kerefsűk. Elment, mert igaz Nemes volt \ meg nem elégedett e’ fófvény világgal, e’ fófvény Világnak hamis javaival.

Azért elment, accipere fibi regnum. De magának Orfzágot venni ment. Oh fzerencsés, dicséretes el-menetel! tudni-illik: Ehment az halandóságbúi az halhatatlanságra, a’ fzámkive- tésbűl égi hazájába, el-ment a5 Világbúi, íira- lom völgyéből az öröm Orfzágára. így azért magának Orfzágot venni ment! Máfodfzor-is mondom, Orfzágot venni ment, mert igaz Nemes volt. Hogy pedig mind lilén, mind ember előtt igaz Nemes volt, hogy égre meg-érett, érdemes Lélek volt, meg-mutatom. Meg-érdem- li Nemes Virtufokkal tőndőklő élete, érdeminek nagy tengere, hogy figyelmeteílén meg-láífuk, s’halgaífuk. N mint