Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

m ( o ) m 7

tudományoknak fénló koronáját. El-vitte azon nyomban Ezen előttünk fekűvó (Jaj mikép nevezzem! ) gyálzos Halottunknak Néhai kedves Hitves Társát, úgy mint T. N. Matyafóvfzki Borbála Afzfzont; sót még kettős Virágjában lévő genge magzatinak-is meg nem engedett. Ah! de bár csak itt fzegett volna fzárnya, vefzett volna kafzája! De ihon már végtére-is, majd az egéfz T. Háznak utolsó Ofzlopát tóvibűl kivágta , s’ időnek előtte el-vitte, ragatta. Úgy-é keíerves Scena? firalmas tragédia!

Nemdenem jól mondom-é tehát T. N. Nitra Vármegye: hogy febefs fzárnyakon járja, látogatya földedet, kertedet az éhező halál? tudni-illik: tudgya ő hol kaphat drága praeda- kot, Úri falatokat, télen, nyáron egy aránt, égre meg-érett érdemes lzemélyeket.

De mit pirongatom én itt az halált, a’ kit maga meg-dicsirt az Iftennek Lelke? mondván:

O mors bonum eß judicium tuum ! Oh halálEccl- 4t. jó a’ te itileted! Iftennek fzavával (távúi légyen tőlem ) nem vetekedem én.

Ugyan-is az halál nem mindenkor villongó kafza, nem ragadozó Orfzlán, nem-is mérges falat; hanem néha hid, ajtó, és tágas út, Fia universe*- ße carnis. Az halandó teftnek közönséges úttya, és transmigratio, által-meneteL Sicut avisvw.v.

trans-