Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

4 X o X ar

Jobbágyakul, ó benne minden reménységeket vetett, ügyö-fogyaitól el-távozthaífa, el-is fza- kafzthaffa.

Hanem a’ mi utóllyára Ieg-súly ofabb, ö fájdalom! a’ mi el fém vifdhető, ő gyötrelem! a’ mi fzáraz ízemmel, s’ kónyhullatás nélkül el fém tűrhető , ő firalom ! Ihon femminémó kegyelmefségtűl, femminémó fzánakodáfoktúb femminémó közben járáfoktúl, femminémó te- kéntetektűl meg nem mozdulván, az fel-tett fzándékában,az meg-átalkodott irgalmatlansá- gában gyilkos Halál. Ihon igyenefíén, s’ minden hiba nélkül , a’ meg-nevezett Méltóságos Generalis Urnák faját fzivére mérges éles nyilait reá czéiozta, haláloífan meg-is febesítette: El-annyira pedig, hogy cfudálkozásba fém venném , ha emez bofzonkodásra méltó fzózatok- ra ellene (illy fzórnyón meg-febesíttetett mo- EccI; 4^. ítoha forsában ) fakadhatott volna: O mors / quam amara efi memoria tua. O Halál melJy ke- m; j7. ferves a’ te emlékezeted. Quoniam fiagitt a

tua infixa fiunt mihi, ef confirmáfli [uper mb* manum tuam. Mivel a’ te nyilaidat belém fze- gefztetted, és erőfzakos kezedet rajtam meg- fulyosítottad.

Szolalyatok-meg tehát újonnan, kérdezes- kedem,fzomorű Halgatőim , hogy ha még-is

fzive-