Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
& )( ° X Stf < fziveteknek sérelme nélkül,ha érzékenységtek- nek fel-háborodáía $’ keferűsége nélkül meg- fzólalhattok. Mondgyátok-is meg énnékem, vallyon kicfoda kozűletek meg - gondolhatta, vagy meg-jővendólhette volna. Hogy ízintén az múlt Sz. Iván havának tizen-hatodik napja, leheííen Dies illa, dies calamitatis, dies magna, Ecc( er amara valdi, Ama’ nyomorúságnak bizo-jj fényára napja, ama’ felettéb nagy keíérűségnek napja lehelten, mellyben az mérges nyilaival űldökló gyilkos Halál miátt végsó fatalitásra jutatafsék, és az élők fzámábúl yéledenűl ki- ízakafztafsék, ki-ragattafsék. Nem-is más kétség kivűl, hanem az a’ nagy érdemű vitéz Bajnok, az a’ nagy hírű nevű hadi Fö-Tifzt, a’ ki még az elóbbenyi boldog nagy emlékezetű JÓsef , és Káról hatalmas Monarkáknak, néhai Koronás Felséges Királyainknak, ugy moftani hatalmaífan, és fzeren- cséíten orfzágló Maria Teresia, Koronás Ki- rályné, Felséges Afzfzonyunknak, állandó hív fzolgálattyában dicséreteden érdemeskedett va- la, a’ ki fok roppant Orfzáginak, Tartományinak , édes Magyar hazánknak mind oltalmában , mind hová tovább terjedendő Dűcsőísé- gének nagy eló-mentében bátorságos férfi vitézségivei fáradhatatlanul sörénykedett vala \ A’ ki
