Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
8 menace ki-választott, böv, különös kegyelmei által fel-éke- sítvén, ezen méltóságra, mellynél nagyobb nem lehet , alkalmatossá tenni. Nem-is lehet kitségünk , hogy ezt az Úristen nem te lyesítette volna, a’ ki már Annya méhében B. Szűz Máriát maga kegyelmével meg-elözte, és kisded gyermeki koráiul fogva, naponként bővebb meg-bővebb malasztokkal felszentelte; méltán tehát mondhattyuk az Evangyé- liumi Aszszonnyal: Uram! boldog a Méh , me Ily téged hordozott, és az emlők , melly eket szoptál“ Szent Luk. ii. R. 27. v. tudgyuk ugyan, hogy Te ezen szókra azt felelted „Sött boldogok, a kik az Zste7i igéjét halgattyák, és meg-örizik azt“ de ez által nem akartad Te, a’ Te Sz. Anyádnak boldogságát tagadni; hanem az alázatosságra példát akarván nékünk adni, a Te Anyádnak boldogságát nem magadra hárítani, hanem néki inkáb tulajdonítani akartad; tudtad Te , hogy a Te Menyei Atyád előre fel-ékesítette mindennémü tökélletességekkel a’ Te Szeplőtelen Szűz Anyádat, ’s ezt akartad jelenteni, midőn mentád: sött boldogok, a’ kik az Isten igéjét halgattyák, és meg-örizik azt; mert a’ keresztény tökélletesség ebben helyhesztetik, ’s azért a* Te Anyádnak bol- dogságát-is abban helyhesztetted ; mint ha mondottad volna : az Én Anyám azért boldog, mert meg- tartya az lösten’ igéjét, azért ö benne az Ige testé lön, és köztünk lakott, mivel meg-tartya az Isten’ igéjét, melly ötét alkotta, és a’ melly ő benne testé lón, ’s ezen értelembe valóba boldog a’ Méh, melly engem hordozott, boldogok az emlők, mellyek engem tápláltak. Ez a’magyarázása ezen szavaknak, mellyek találtatnak Sz. Lukáts Evangyéliomi könyvéj ' • /
