Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

wocyxm

r

goktul meg-szólaltak, és mivel senki e^en történetnek okát nem tudná, ismét meg-szólalt ezen Edes- sai Boldog Aszszony képe, Szentnek nevezvén Eleket ; meg-holt, úgy-mond, Elek, az Attya Eufemia- nus házánál halva fekszik, ott keressétek ötét, ez az oka, hogy meg-szólaltak az harangok. — Azon helyen a hol szentül mult-ki e’ világbui Elek, az ö szülői templomot építettek, a hová ezen B. Szűz képe-is nyilván kívánkozott, meliyet oda vivén, nagy ajtatossággal Elek szent teste felet való oltárra tették, ahol még akkor-is, a midőn a mi képünk siránkozott , sok tsudák történtek.

Ha tehát mind itt, mind más távul lévő hely- ségekben-is annyi sok tsudákkal vigasztalya B. Szűz Anyánk ennek a Sz. Képnek tisztelő) it, ki ne ger- jedgyen annak buzgó, ájtatos, állandó tiszteletére'! nem de nyilván való jele ez, hogy kedves ő előtte ezen tisztelet, ’s koránt sem bálványozás, hanem önnön magának Máriának tisztelete 1 ezt akarván én- is nevelni szívetekben kedves halgatóim! méltó, hogy mái nap a ti Szűz Anyátoknak méltóságát, érdemeit eszetekbe jutassam, a honnan ki-tetszik Miért kellessék Máriát tisztelni.

K kiket az Úr Isten nagy hivatalokra bölts, és irgalmas rendelései szerént szokott ki-választani, azokat a mint a Sz. Atyák bizonyítyák , és a Sz. írásban foglalt példákbul-is tanúlyuk, előre el-szok- ta készíteni ezen hivataloknak illendő érdemes elviselésére : föképen pedig illett,- hogy azt a\ boldog személyt, a’ kit maga Fiának Annyául az Úr Isten