Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
4 Im’ hol fekfzik ! igy fzóll kétfég kévül, avagy leg alább, ha a’ fájdalom fzavait el nyomja , igy gondolkozik kiki ömön magában ennek az halottas kéfzületnek, ennek a’ gyáfzos pompának elfő tekintetire: lm* hol fekfzik az az igaz Férjfiu , azaz Igazfágnak Támafzfza, és Fentartója, az a’ Religióval tellyes, feddhetetlen jámbor életnek tüköré , az a’ Magyar Hazának mindenektől olly nagyra betfültetett, olly kedveltt, és tifzteltetett PerfonáliíTa! Oh melly fzépen meg egyez ez a’ közönféges értelem azon Igéknek értelmével, mellyekkel az írás Corneliusnak érdemit le rajzolta ! Ugyan ez léfsen tehát egéfz tárgya jelen lévő befzédemnek , mellyben arra fordítom igyekezetemet Beifes Halgatóim ! hogy az Idvezülttnek tzimmeres Igazfágát fzemeitek elejbe terjefzfzem, és úgy bús fziveiteknek fájdalmát némiiképpen enyhilfem: Azon kettős Igazfágát tuniillik, mellyel mind az emberekhez vifeltetett, mind pedig az Itten előtt fényeskedett. Meg mutatom elöl'zör , hogy Boldogul« Méitó- fágos FelfÖ BUki Nagy Jófef a’ leg fényeífebb Hivatalokban a’ törvényes Igaz- fágot tökélletefen , és az utolfó pontomig fzolgáltatta : Ereit vir jujlus : Ez az ellő: Meg mutatom rnáfodfzor, hogy az lilén előtt való lelki Igazfágot a’ fzeut Religióhoz való buzgófága által , és feddhetetlen jámbor élete által mindenkor tökelletefen meg tartotta: erat vir timens Deum : ez a’ máfodik Réfze befzédemnek. Mind az egyik, mind a’ máfik Igazfága pedig olly nyilván való volt, hogy azt kedves Hazánknak, és Nemzetünknek mindenémü Rendéi egyenlöképen meg esmérték, és vallották: Erat teftimonium habens ab univer/a Gente. Rövid fzóval : A’ Boldogul« Ur igaz Orfzág Bírája , és igaz Itten Szolgája volt , kit az egéfz Nemzet ollyannak esmért, és még rnoft halála után is ollyannak vallani nem fzünik. Hogy gondolhattam volna ez előtt tfak egy holnappal is , a’ midőn né- münémii kéréíémet fzemélyem fzerint elejbe terjefzteni, és kegyeíféggel tellyes feleletét, ajánláfát hallani alkalmatoífágom volt, hogy illy rövid üdö múlva e’ ízomoru tifzteletet néki tenni kénfzeritteíTem ! Botfánatot érdemiek HH. ha mind tulajdon meg illetödéíémre nézve, mind a’kéfziilethez engedtetett üdönek fzorultlága miát nem azzal a’ tehetléggel, és lelki erővel fzóllok , mellyet a* Meg Holttnak nagy Érdemi kívánnának. Figyelmezzetek, Elfő Réfz.
