Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
Elfő Réiz. 5A’ valóíagos böltfeífég , és tudomány kétfég kéviil vezető Kalauzzá, és, elöljáró Kéfzitöje az Igazfágnak. E’ nélkül tfak vaktában efnék az ítélet, és vajmi fokfzor a’ Törvény annak fzolgáltatnék, kit valófággal nem illet: azért mondatik Jeí'us Sirák Fia Könyvében : Sapientia filiis Juis vitam injpirat, et prceihit in via jußitiec. *) A* böltfeílég az ö fiaiban, és kővetőiben életet olt, «S az Igazfág uttyán elöttök mégyen. Héjába volna mindazonáltal még a* leg nagyobb tudomány , és böltfeílég , ha tfak az egyenes fziv, a’ minden emberhez való Jóakarat öfzve nem kapofoltatnék véle. Ez az egyenes fziv, és jóakarat, ez indítója , ez egyedül hathatós fentartója az Igazfágnak, mert ez vifzi arra a’ Böltfet, hogy a’ meg esmért Törvény fzerint kinekkinek az ö tulajdonát meg itéllye. Itt mindgyárt oh melly fokát mondhatnék a’ Boldogult Méltóíágos Felfö Büki Nagjr Joféf Urnák mind böltfeíTégéröl, éles elméjéről, és mélly tudománnyárol, mind pedig az ö tökélietes fzivérol, egyenes gondolkozáfárol , és igazfág fzeretö jó akarattyárol , ha tfak az üdönek rövidfége engedné , avagy ha mind azon fzép tulajdonfági azonkívül is mindenikünknél tudva nem volnának , mivel ugyan azok nagyobbittyák azon fájdalmat , mellyel az ö halála fziveinket bé töltötte. Mondhatnám azonnal, és tulajdon tapafztaláfomból mondhatnám, hogy az ö általható nagy elméje már azon elfő Gyermekfégétöi fogva, nem külöm- ben , mint a’ jó gyümölts a* bimbóbul, ki fejtegette magát: hogy már azon elfő Oskoláiban az ö elméjének ferényíege, és általható nagy ereje tfudálko- záfra indította még az ö Tanító-Mefierit is: hogy a’ fellyebb való oskolákat folytatván, a’ BöltfeíFég Tudománnyában tett elő meneteléről olly jeles nyilván való próbát tett, hogy töftént Ma*ijler Philofophice a’ Böltfeílég Mefierévé neveztetett. De én ezeket tfak halgatáífal el mellőzvén, azt kívánom inkább B. H. hogy arra függefzfzétek egy keveffé gondolatitokat, a’ kitül a’ Boldogult Ur az ö életét vette. Oh melly nagy Úri Emberről fzóllok , a’ midőn amaz Orfzág fzerint nevezetes F' elfő - Büki Nagy Pál Urat említem! Olly Urat említek , a’ ki fok efztendökig ítélő Melier lévén, ezt a’ fontos hivatalt C lehet mondani) az egéíz orfzágnak tellyes meg elégedéfével vifelte; a’ ki két Orfzág-Cyüléfében az egéfz Rendektől különös tifzteiettel illethetett; kit maga a’Felíeg ritka nagyfágu emlékezet-arannyal meg betfült; ki végtére a’Felféges, leg főbb hatalommal ítélő Táblának Tagja lévén , ama nagy érdemű Uraknak , *) Eccli. 4. 12.
