Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
vés bánóiban, fonnyasztó remülés közt látták és hallották a’ kegyetlen Marsnak emésztő tsattogásit, de se éles pallosok’ villámja, se ágyúk’ ropogása, se az ellenség’ nyomulása ki nem emelhette a’ hiv nemzeteket a’ tsendességbül, Iíirályjok’ szolgálatja alul! Ez a’ Jobbágyi Hivség és szeretetnek! ez az Isteni gondviselésnek remek munkája! tsak fohászkodtunk! könyörögtünk, o! Isteni látogatásnak éles pallosa menj-bé a’ te hüveledben, hivesedgy ’s halgass* Azon közben még mink igy fohászkodtunk, a’ seregek’ Urát Istenét könyörgéseinkéi fárasztottuk! Tégedet! Felséges Urunkat ’s Királyunkat a’ Te Kegyességed! ámbátor véres tsa- pást, de nem végső romlást nyert egy gyesült Táborod, még-is hogy a’ íjékesség a’ Te szeretett Jobbágyaidnak több vérek’ ontásával ’s örökös Országaidnak további pusztításával ne szeplosödne — Kegyességed arra bírt! — a’ mire más Fejedelmet a’ véres tsata után a’ boszszú - állás, a’ fön- héjazás, a’ dütsöség szomja nem engedett volna lépni — Tégedet érzékeny Kegyességed birt a’ Békesség’ kötésére! o! Király! o Atya FERENCZ! Felséges jó Urunk! Tégedet a’ jövendő Nemzetségeink-is áldani, mi enyésző porunkban- is imádni fogunk, hozzánk jobbágyaidhoz határt nem is- mérő Atyai szeretetedért, gondoskodásodért, és ebbül szár- mozott és szerzett békességünkért !! Hiszen előtted vala Hiég a’ fel-kelő seregeknek száma és készsége! előtted vala a’ rémúlést nem tudó Népeidnek gyöngye! kik Felséges szavadra, egygy jel adásodra Táborodban röpültek volna ezrenkért, és Éretted egész gyózedelemig vitézül hartzol- tak volna. De Te az emberi vér - ontásoknak tsatornáit gátolni — ( 6 ) -
