Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

gátolni — a’ pusztittást határozni kívántad inkább , és ha­mar, de böltsen ! Népeidet Békességgel boldogítottad! ’s na­gyobb kintset adtál Jobbágyaidnak ’s drágább követ szent koronádnak, mindha sátort ütöttél volna Rhenus vize* par- tyání Ezekbül lássátok K.! H.! Felséges Uralkodótoknak nem füstben menő dütsoséget, nem határ szélieket tágittó hivságos nyereséget ásittozó Nagy Lelkét! lássátok, hogy tsak, és egyedül a’ szent Békesség és ennek erős talpra állittása vala egygy tzélja FERENCZ Királyunknak , és ezért az Ő Atyai rólatok való gondoskodásáért Hivségte- ket, vagyontokat ’s magatokat újra örökös szolgálatjára áldozzátok I ! ! Már most KJ H. ! a’ Békesség meg vagyon! szükséges , hogy a’ Békesség’ idején újobban fogjatok Job­bágyi kötelességeiteknek gyors tellyesétéhez, az adót mor­gás nélkül meg adván, a’ köz-jóra ügyellő terheket béké­vel hordozván, a’ mezzei munkátokat elevenebben és szor- galmatossabban folytatván, a’ keresztény szent Törvény szerént a’ Lelki dolgokban botlás nélkül el járván. így lesz­tek hiv és jó Jobbágyok! igy gazdaságtokat gyarapittyátok, %y a’ keresztény tökélletes s jámbor élet után az örökké tartandó Jókat birhattyátok. Te pedig Nagy Isten ! a’ kinek markában vagyon a’ Királyok’ szive ! tőlünk örökkön örökké áldottassál a’ Te nagy Jótéteményedért, hogy a’ magos Egbül a’ mi sok és temérdek szorongatásainkra — szorongatásainkban hozzád emelt zokogó fohászkodásainkra hajulni méltóztattál és lá­togatásodnak éles pallosát tőlünk el vetted, hüvelybe szál­lítottad, meg nyugtattad! és Felséges Királyunkat szent maiasz­“ ( 7 ) —

Next

/
Oldalképek
Tartalom