Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

nek, a’ ki a’ Békességnek szerzője, hálaadás, köszönet és imá- dás leg fényessebben adattatik. Mi-is e’ végre gyülekeztünk ma egyben, hogy egygyesült — imádással áldgyuk az Istent azért: hogy az emésztő pallos hüvelbe szállott, a’ pusztittó háború meg szűnt, a’ szent Békesség viszsza tért. Meg van tehát a’Békesség! Annyi sok veszedelmek, és végső pusztulást fenyegető szerentsétlenségek után, meg van a’ Békesség! Ü! fene és irigy szerentse (méltán fel kiálthatok) héá- ban erőlködtél tehát. — Az uralkoldó Felséges Austriai Háznak Oszlopi erőssek, Gyámjai mozdi ihatatlanok, mert az alatta való Nemzeteknek Hivsége és szeretete, Királyunk’ fényes Tronussának talp köve! Az Hivség! a’szeretet! mind a’ Kettőt a’ fényes Nap5 ragyogó sugár jainál tündokiöbb világosságra tették; O! FERENCZ! jó Királyunk a’ Te örökös Tartományaidnak Népei akkor, a’ midőn az ellenségnek sze- rentséje, a’ véres háborúnak kotzkája hatrul vakra fordulása szorongatta, ’s majd kétségbe ejtette Népeidet! De nem vala viszontagság, nem erő, és veszedelem, melly meg szédíthette, meg tántoríthatta, annál-is inkább el szakaszthatta volna Hiv- ség’ és szeretet’ arany lántza által Hozzád kötött, kaptsolt ’s forrasztott Jobbágyaidat Tőled édes Atyjok ! Jó Királyjok! V kegyes Fejedelmektől. Illyen ereje vagyon tudni illik a’ Nemzetek’ állhatatos Hivségének; illyen ereje vagyon a’ Ma- gosságbéli titkos végzésinek! hogy noha Ez! ki üréteni ugyan látszatott látogatásainak keserű poharát reánk, de kegyességének meg mérhetetlen bővségét-is tapasztaitatta, a’midőn ég! föld! ’s mindenek végső romlást indittani látszattak, de tsak ugyan a’ Felséges Austriai Háznak Népei, ámbár keserves- ( 5 5 -