Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

,6 9=-££=

drágaság mit toldhat annak nagyságához? Valamint nem nevelheti azt a’ leg fenyeifebb hely, úgy nem fogyafz- hatya a’ leg otsmányabb. Az aranynak betse nemjds- sebedik azon okbúi, hogy sötét föld lyukakbúl áfatík ki: a' Rózsa el nem vefzti azért kellemetelségét, hogy tö- viíek közte bontogatya fejér pirosságú kebelét: az er- költsnek, a’ tekélletefségnek érdemét nem homálosétyák az üldözéfek; úgy a’ kerefztfán függés nem alatsonét- hatya az Itteni Felséget. Valid meg tsak igazán hitetlen, hogy fern a’ fán függő, fém más, az az éppen nem kell Itten. Refzkedj azomban már moit, mert ugyan az a’ fán függő valaha a’ Birói ítélő fzékben meg ismerteti veled magát Iítennek.

Nem mindenkor igasságtalanság, ha a’ bűnös helyett az ártatlan büntetődik, úgy nem lehet kegyetlenségért vádolni az Atyát, ha némelykor keményebben bünteti is fiát. Hát ha önként ajánlja magát a’ büntetés alá mind az ártatlan, mind a’ Fiú, nints akkor helye fém az igas- ' ságtalanságnak, fém a’ kegyetlenségnek. Pedig éppen úgy történt üdvözétonk’ halála. Már oda felebb meg van bizonyéivá, hogy Kriílus, az ártatlanságnak fedhetetlen- sege, az Atya Iítennek egyetlen leg kedveltebb Fia önként tulajdon fzabad akaratyábúl, és meg foghatatlan jól- joan.*io. tevőségébül ajánlotta fel magát áldozatúl, hatalma lévén, *s. a' mint maga magárúi Sz. János Evángeliítánál bizonyságot téfzen, lelkének le tételére, és ismét annak fel vételére. ^ Kirsoda tehát az, a’ ki ellen igafságtalanság, a’ ki ellen kegyetlenség követtetett el?

Bezzeg nem vádolja a’ Pogány régiség, igafságtalan- sággal azoknak a’ hiv Barátoknak, azoknak a’ Haza fze- retőknek tetteit, kik vétkes Barátyokat, kik hazájokat önnön vefztekel védelmezték: bezzeg el mellőzi a’ kegyet-