Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
; I 17 gyetlenségnek ínotskát azoktúl az Atyáktól, kik a’ Hóhérnak pallosát mártották tulajdon fióknak vérében. Nagy VaierMax, dicséretekkel emlegeti ßlofiusnak, Pomponnak, Latornak és Terentznek hivségét, kik közül a’ három első a’ ve- ..... 1 fzedelemmei ízembe fzállván életek’ fel áldozásával iparkodott a’ háláltál meg menteni vétkes Barátyokat Gra- chust, kiis a’ Haza’ kárával kívánt hatalmoskodni: Te- rentz pedig, mint hogy Brutus Barátya halálos vefzede- lembe forgott, magát Brutusnak fzinlelvén, illy hív álnoksággal kereste a’ halált, hogy Barátjának életét meg tarthaíía. Curtiusnak, és Codrusnak az Athenabéliek’Idemiib.5, Királlyának tetteit pedig majd nem a’ tsodák közé fzám- ^ ^rd® lálja a’ régiség. Az első katonai dífzefségében öltöz- PaV.eis<l ködvén azon föld nyílásában, melly Roma Várofsának piatzát kétfelé fzakafztotta, és az egéfz Várost meg ré- métette, lovával együtt ugratott, és Romát a’ vefzede- lemtül meg mentette. A’ máfik: mint hogy a’ Jöven- delés, tsak a’ Királynak halálával ígért a1 Hazának boldogságot, hogy azt annál bizonyosabban fel találhafla, fzolgai öltözettel fedezte Királyi fzemélyét, ugyantsak meg is öletett, és a’ Hazát meg tartotta. Végtére Brutusnak, Caíliusnak, és Torquatusnak keménységét ma- VaierMax. gafztaja, kik félre tévén az Atyai kegyefséget, magok üb.5.cap. mondották ki önnön fiókra a’ halálos büntetést. Mennél ve^Wtr" inkább mentebb mind az igafságtalanság, mind a’ kegyetlenség’ motskátúl, mennél inkább álmélkodásra méltóbb Krifius Urunk’ halála, mivel ö ártatlan lévén el fzántt jó akarattyábúl nem Jó Barátiért, nem a’ Hazáért, hanem az Attya’, és tulajdon ellenségéért ajánlotta fel életét. A’ mi a’ Meg Váltásnak árát illeti: tagadhatatlan, hogy fokkal, igen fokkal feliül múllya a’ meg váltottnak betsét. Mindazonáltal tanácstalan Vásárlásnak tsak az c r uz-
