Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

mere kőzttűnk meg-maradott Magyar Hazának ditsőséges SClPíOjával emlegettetnék, betsűltetnék, neveztetnék.

Ezt gyűlölhették volna az ö Polgári, kik közzül fokán, (• azokra jövők, a’ miket füleimmel hallottam:) ő véle egéségek- nek felét, erejeknek nagyobb réfzét, iQúságok’ lengéjét őrömmel kőzlőtték volna, főt életek’ meg-ízakafztásával-is, meg-vál- tották volna a’ haláltól, nem ízokatlan kívánság ez annál, a’ ki hűséges Fija a’ Hazának, és kinél a’ Köz-jó elébb való a’ Privatum nál, illy fzeretetét mutatta Marcus Aurelius Tsáfzárhoz, ázó hív Panucius nevű Secretarial, ötét halála óráján ekképen nem Gzetftrraf1 ínbőí, hanem ízívből meg-fzólítván: Si vicaria morti b Impera- 1A. tori vitam tuam Dii redimi paterentur, tantum ut unum tibi vita, c. vj. diem prorogarent, vitam tibi meam libentijjime impenderem. Ha költsön adott halállal a’ te életedet meg-váltani az Illenek engednék! életednek tsak egy nappal való meg-hofzfzabbításáért, én magam tenéked az én életemet fzívesen engedném.

De mind ezek így lévén, még fém bomlott-el az eleve folytatott hasonlatosság. Igen-is valának gyűlölői ennek-is, kire nézve, elő-adom mindjáráft azokat, valakik ezt a’ kegyes magát minden jókkal fzerettető Méltóságot gyűlölik vala, a’ ki ugyan ha az ő Személye’ nagy voltát, és nagy tehetségű erejét nézed, iMacb. ?. Similis faiius efl Leoni in operibus fuis, Hasonló lön iízonyodáft okozható oroízlánhoz az őtselekedetiben, mindazáltal, koránt fém ahoz, mellyről emlékezik Királyok’ harmadik Könyvének tizen-harmadik Réízer találd btet tudni illik az ISTEN’ Emberét, egy orofdán az. úton, és meg-ölé btet, hanem ahoz, a’ mellynek Judisum. fzájában Sámson, akkori Bírája Izraelnek, examen apuum & favum mell is, egy raj-méhet és lépes-mézet talála. Ezt azonban Ke- reíztények, nem épen betű fzerént való alatsony és vaftag, hanem jó erkőltsők’ példázatban gyakorlott magassabb értelemben vévén, e’ nagy Méltóság’ ízívbeli bátorságával, és nagy tehetségű erejével, ízővetkező kegyességére, mindeneket magához édesgető ízelídségére magyarázzátok, ebben, ha valakiben, de forti egreffa eß dulcedo, az erősből édesség jött-ki, mellyre nézve nem hogy gyű- lölést érdemlene, és iízonyodást okozna, főt-inkább, quafi mel in Ecet. 49* ore indulcabitur memoria ejus, minden fzájban mint a’ méz meg-é- desűl az ő emlékezete. De mind ezek így lévén, akarom mondani, ugyan tsak: Azok a’ Polgárok gyűlölik vala ötét, a* kik ízűnet- nélkül a’ Lélek ellen tusakodnak, azok a’ belső lzolgák, a’ kikről emlékezik az írás: az ember* ellensége> az ő háza-népe,- inimiti