Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447
259 E. a Minő vigasztalás, hogy mi alacsony sorsunkban, nagy szegénységünkben csekély ereinket és tehetségeinkéi — Istennek szeretetére és kegyelmére még is olly méltókká tehettyiik magunkat, mint a’ földnek Dúsai, Nagygyai és Hatalmasi! Csak azon legyünk , hogy csekély kötelességinket serényen és hiven tellyesítsük; majd Isten egykor sokat biz reánk , és a’ mennyország örökké tartandó ürömiben részesülünk. b. De felette érdemesnek a’ büntetésre teszi magát Isten előtt az, ki a’ kevés erőt és tehetséget, a’ kevés alkalmatosságot és eszközt a’ jóra , mellyeket neki Isten adott, elhenyéli. Ezen hivtelenséget és tunyaságot csekély kötelességinek teljesítésében szintúgy bünteti rajta az igazságos Biró, mint amazon, ki tőle több erőt és tehetséget, több eszközt és alkalmatosságot a’ jóra nyert, és azokat nem használta, jóra nem fordította. ioo. Evangeliom Nagy Csütörtökön. F o g 1 a 1 a t. Jésus mosván Tanítványi lábait, megmondgya nekik Judás árulását , és taníttya Őket alázatosságra ’s kölcsönös szeretetre , mellyet példája szerint egymás között tartsanak. J á n. 1 o, i —15. A IIusvét ünnepe előtt tudván Jésus, 1 liogy eljött az Ö órája , hogy elmenne e világból az Atyához; midőn szerette volna az Övéit, kik e világon valának, végiglen szerette Őket. Mert vacsora után, midőn az ördög már Judás a Iskariotnak, Simon fiának szivébe bocsátotta volna , hogy ötét elárulná , tudván Jésus , hogy 3 mindeneket kezébe adott neki az Atya , és hogy Istentől jött ki, és Istenhez mégyen , felkele a’ 4 vacsorától, létévé az Ö felső ruháit, és midőn kendőt vett volna elő, megovedzé magát. Azu- 5 tán vizet tölte a’ jnedenczébe, és kezdé mosni R 2 a
