Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

Ua egy az Isten, nem szükség rettegnünk, hogy egyik fő valóság vegyen iildbe, midőn a’ másik oltalma alá sietünk , sem lenge kalászkint némely durva, ’s ön- liaíalniu valóság előtt hőkölnünk. Minnvá- jan egy Ur’, egy Atya’ családjai vagyunk a’ szeretet’ kötelékeivel összeesatoltaíya- fiak. Nincs hát nemzeti isten, hanem egy az Isten, mindenek’ ura és attya. E’ viszonyban rejtezik a’ Jésus’, mondataként a' szeretet’ ama parancsa: Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, — hogy fiai legyetek a’ti Atyátoknak: ki az ő napját fölkelteti a’ jókra, és a^ gonoszokra. (Mát. 5.)

XII.

Az Isten legtökéletcsb Valóság,

Midőn az ész e’ Mindent vigyázva nézi, és az ő titkaiba tekint bé, öngon- dolkozási elveinél fogva egy átalán szükséges fővalóság’ léteiét neki ismerni lehetetlen, mellyel minden véges valók fő- okává tegyen. Már ez a’ szükségkép lé- teskedő Fővalóság, kit önelveiból emel ki az ész, határozott nem lehet; mert különben általán szükséges nem lenne, hanem azon valóktól függne^mellyek őt határ közti szorongatnák.

— 3* —