Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

33

Aztán a' cselekvő ész is ollyan Fővalóságot kíván, ki határtalan hatalommal bír, és a’ szerint e’ világot kormányozza, ki legbölcsebb, legszentebb, leg- igazabb, mert különben az elmés-eszes teremtmények’ tökéletes boldogsága lehetetlen lenne; következőleg a’ cselekvő ész, mellynek kérelme (postulatum) a’ valódi boldogság, észnek megszűnne lenni; tehát az Istent legtökéletesb Valóságnak lenni, maga az ész tanítja. — Az emberi szívet, mellyből ki nem aludt a’ jónak ereje, emelik a’ Szentiratok’ ama fogatai, mellyek a’ nagy Mojzes’, és egyéb Próféták’ könyveikben találtatnak. Legfönségesb, a’ mit fsa. 40. r. találunk , ki az Isten’ képét bámulva csodált vonásokkal megkülöuzi, elvégre ezeket mondván: Emeljétek föl szemeiteket a' magasságra , és lássátok, ki teremtette ezeket ? O előhozza szám szerint azoknak seregét, mindnyájukat nevén szólítja, és nagy hatalma s ereje miatt csak egy sem marad el. Hogy hogy szólasz te Jákob, hogyan mondhatod te Israel: elrejtve vagyon utam az Úrtól, és Istenemtől észre nem véve marad ügyem? Nem tudod e, avagy nem hallottad e? az Űr, örökké való Isten, ki a’ föld’ határit terem- té, meg nem fogyatkozik , sem meg nem