Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

Az úr Jésus Krisztus’ üdéjében pe­dig oly közönségessé lett az Isten’ szent isuiérete, hogy maga okot nem találna külön tanításokat az Isten’ isméretéről tar­tani, vagy ezt a’ főtudományt okerőkkel támogatni. Az ő édes Tanítványai a’ po- gányok közt hirdetvén az igazságot, kik közül néinelly álbölcsek a’ Fővalóságról kétkedve szólván jelesebbeknek tartattak, ezek ellen észből vett próbákkal ’s bizo­nyításokkal éltek, és a’ pogányok által megtámadt legfőbb igazságot csudatéte­lekkel erősíték. így tett főleg szent Pál apostol a’ Görögök közt, midőn hallgatóit legegyszerűbb módon, a’ csudásan elren­delt világ’ ’s minden’ megtekintése által a’ legbölcsebb, legjobb Alkotó’ ismereté­re vezérlé. Athénéban ugyan is a’ tör­vényható testület elibe vezettetik, és ama Zenó, és Sid. Chrysippus tanítványai előtt igyszollá: Athenási férfiak ! minden­ből úgy látom: hogy egyebeknél mintegy szorgalmasabbak vagytok az isteni tisz­teletekben. Mert körüljárván, és a’ ti ná­latok tiszteletben lévő tárgyakat megte­kintvén íalálék oily oltárt is, mellyen Írva vagyon: Az ismeretlen Istennek. Azon Isteni tehát, kit ti mint ismeretlent tisz­teltek, ime én hirdetem néktek. Az Is­ten , a’ ki e’ világot teremté , és minde­2*- 2T -

Next

/
Oldalképek
Tartalom