Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

«eket, mellyek abban vágynak , alkotá, ő menynek földnek Ura lévén, kézzel épített templomokban nem lakik. Sem emberi kezek által való tiszteletszolgálatra nem szorul, mintha valamiben szűkölködnék ; mivel hogy ó ád minden élőnek életet , leheletet, és mindeneket. Ki egy embernek véréből az egész emberi nemzetet elterjeszté, hogy az egész földnek szilién lakjék, és az ők itt lakásuknak mind bizonyos üdéjét, mind helyeit meg- határozá. Hogy az Istent keressék, tapasztalásukból létele felől meggyőződhessenek, és megtalálhassák őt; jóllehet nincsen messze egyikünktől is. Mert ő benne élünk , mozgunk, és vagyunk, a’ mint némellyek a’ ti költőitek közül is mondák: mert az ő neméből is vagyunk. Istennek neméből lévén tehát, nem kell azt állítanunk: hogy az Istenség aranyhoz, vagy ezüsthez, vagy kőhez, és az ezekből emberi művészség által, és találmány szerint »készített faragásokhoz hasonló légyen. Ezen tudatlanságnak üdéjét ugyan Isteu, eddig lefolyni engedé; de mostan imé minden embereknek azt hirdetted: hogy mindenütt megtérjenek. Mivelhogy napot rendelt, a’ mellyen megítéli a’ világot igazságban az e’ végre választott férfiú által, kit a’ halálból feltámasztván