Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
IO IV. A' köz ész ezen elvek által vezéreltetik az Isten ismeretére. Minden ember képezi e' minden tíi- neit, mell vek érzékeire halnak, inellyek' valódi léteiéről okosan nem képes kétkedni. A' honnan a’ köz ész az elegendő ok’ elvéből, inellyrői nagyobb vagy kisebb érthetőséggel ismerete van , következteti, hogy az egész temérdek világ ok nélkül nem létezik; és mivel épen e’temérdek világ' okát fürkészi, azért azon okot itt föl nem találhatván, e’ mindensé- gen kívül lenni szükségkép következteti. — Úgy a! köz-ész ’s okosság , noha ugyan e’ mindeuségen kívül léteskedó okot teljesen ’s tökéletesen nem képezi, de annak léteiét saját elveiből kiemeli. — De az elegendő ok’ elvének sem tétetik elég, ha a’ mindenségnek némelly oka fölvétetik, melly ismét más okot tegyen föl; mert az okosság vég okot nyomoz, melly minden okok' lánczfüzetéí bezárja, és a mellyen egészeu nyugodjék meg; mert különbeu az okosságnak föl kellene venni az esetes valók végeden sorát, mil- lyek' egyike a másikat származtassa, mely meg nem felel az elegendő ok’ elvének, és mint nem való az okosság által nem képezhető.
