Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

van azon elvből az okos ember kö­vetkezteti, hogy e’temérdek világ" oka — bölcs, eszes, elmés; mert minden tudo­mányos nyomozás nélkül is e’ temérdek világot fölvére, ’s egyszerüleg átte­kintve, látja az ember, hogy e’ világ ’s miudenség temérdek sokféle részekből van összerakva, mellyek legszorosabban összefüggnek, a’ legszebb, legczélsze- rübb egészt teszik. Az ember észreve­szi a" ezélokat, és azokhoz eljuttató esz­közöket kézzel foghatja. — Ugyan azért a köz ész is önelveihez illőleg természe­ti állomásából bölcs és mindent jóltévő- leu elintéző fő okot következtet , ki a' természetben ezélokat tűzött ki, és hogy azok elérődjenek, eszközöket mutatott ki, mert különben okozatot ok nélkül gon­dolni, és magával ütközni kellene. Egyéb eránt az ember magában gondoló és el­més lény, és egyszersmind egyéb Fö­lénytől, kiuek neki létét kell köszönni, függvén, felíogja; tehát önmagában oko­zatot, elegendő ok nélkül a’ köz okos­ság’ elvei ellenévé megengedne, ha a’ ter­mészet’ Alkotóját, bölcsnek ’s jóllévő— nek föl nem lenné. — Ezen általános előmenetelben, mel­lyel az emberi ész magát kifejtve követ, gyökerezik az ok: miért mindenütt, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom