Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

331

Az ember lelkének mindéiig tartósága , 's halhatatlansága.

A’ bizonyítások és próbák-, mellyek- kel a’ régi deriiltebb, iniveltebb tudósok a’ lélek’ halhatatlanságát minden szövevényes ellenkezések ellen kivívták, e’ következők :

1. Bennünk legnemes'b vágy rejtezik: örökké élni, és boldognak lenni. Ez a’ vágy ki nem elégíthető ez életben. — Következik, ha a’ lélek halhatatlan nem lenne, azt az Alkotó képtelen következéssel csak a’ mi nyomorgat- tatásunkra oltotta volna az emberbe; ez, az Isten’ jóságával ellenkeznék.

2. Az ember mindéiig nagyobb mi— veltség’ ’s tökéletesség’ elvételére fogékony : de a’ miveltség’ s tökéletesség’végfokáig fölemelkedni nem képes az ember úgy, hogy ha tovább élne, azon túl ez életben nem törhetne föl. Maiglan hányán léteznek, kik alig kezdék futni életük’ pályáját, már az enyészet’ országába repdezendők át. Hiában adattak volna hát a’ lélek tehetségei, ha boldogabb élet nem tűzetett volna ki, hol ezek is elérjék tökéletességük’ teljét.

XVII. .