Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

3. Az ártatlan, a‘ bölcs, az erényked- vellö itt gyakorta lealáztatik, és a’ nyo­morok' súlya alatt nyögdécsel; ellenben a' gonosz, a" tudatlan uralkodik úszva a’ világ' kényelmességében. Tehát más élet­nek kell nyilatkozni ez élet után, hol az Is­ten, a legszentebb igasság az érdemek­kel irányos boldogságot megadandja; a’ rosszat örökre bünteti. 4. A' bíráló philosophia a' lélek hal­hatatlanságára nézve erkölcsi próbával ált elé: A‘ cselekvő okosság épen s egy- átaljában parancsolja az erkölcsi törvényt megtartani; hanem az, erkölcsi érdemek­kel irányos boldogságot is kíván: Az er­kölcsi létei, és azzal irányos boldogság köztti kapcsolatot, miben a’ tökéletes bol­dogság áll, hiábaii keressük e’ földön: Tehát egyéb erkölcsi országnak kell lé­tezni, hol az erkölcsi létei, és azzal arány- lagos boldogság köztti egyensúly vissza- liozatik, és a’ lélek ama jónak bírásába jutand, mellyre a' Szentek önmagokat mél­tókká tevék. Ha ki ellenkezőleg képez­né a' dolgot, az, az Istent mint Alkotóját a‘ cselekvő okosságnak, magával ütköz­tetni akarná, a mi képtelenség. Az isteni Kinyilatkoztatás a’ lélek halhatatlanságát rminden kétségen kívül helyezi. Mi az Ószövetséget illeti, noha-'332 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom