Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

3. Az ártatlan, a‘ bölcs, az erényked- vellö itt gyakorta lealáztatik, és a’ nyomorok' súlya alatt nyögdécsel; ellenben a' gonosz, a" tudatlan uralkodik úszva a’ világ' kényelmességében. Tehát más életnek kell nyilatkozni ez élet után, hol az Isten, a legszentebb igasság az érdemekkel irányos boldogságot megadandja; a’ rosszat örökre bünteti.

4. A' bíráló philosophia a' lélek halhatatlanságára nézve erkölcsi próbával ált elé: A‘ cselekvő okosság épen s egy- átaljában parancsolja az erkölcsi törvényt megtartani; hanem az, erkölcsi érdemekkel irányos boldogságot is kíván: Az erkölcsi létei, és azzal irányos boldogság köztti kapcsolatot, miben a’ tökéletes boldogság áll, hiábaii keressük e’ földön: Tehát egyéb erkölcsi országnak kell létezni, hol az erkölcsi létei, és azzal arány- lagos boldogság köztti egyensúly vissza- liozatik, és a’ lélek ama jónak bírásába jutand, mellyre a' Szentek önmagokat méltókká tevék. Ha ki ellenkezőleg képezné a' dolgot, az, az Istent mint Alkotóját a‘ cselekvő okosságnak, magával ütköztetni akarná, a mi képtelenség.

Az isteni Kinyilatkoztatás a’ lélek halhatatlanságát rminden kétségen kívül helyezi. Mi az Ószövetséget illeti, noha-'332 —