Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

vekről az észnek önismerete légyen, es azért az isméretek özvegét nagyobb vagy kisebb mértékben azon elvek alatt fölvenni, és azoknál fogva következtetni képes legyen. Innen van, hogy akármikép különbözők is az emberek egymásra nézve , nemi ismeretekben szükségkép megegyeznek, a' honnan keletkeztetik az ok, miért a’ tudatlan ’s durva ember is mindenütt s mindenha Fővalóságot ismert, mert t. i. ezen ismeret az ész’ szükségképi elveivel legszorosabban összeköttetett.

III.

A' vizsgáló okosság’ talpállításai, mii- Ij/ek az Isten' ismeretére vezérelnek. 1. x4z elegendő ok' elve. 2. Az ellen- mondás' elve.

1. Tudva van, hogy az ész eleinte nem cselekvő, hanem tehető, mely sokáig ki nem hat, és azért, mert a'lélek legszo- rosb’ összfüggése miatt a’ testtel, ettől függ saját kihalásiban, azért nem tud munkálni, mielőtt a’ test nem izmosodik, és a fejlődés bizonyos fokára nem jut. Ez megtörténvén tüstént a‘ lélek az külső tárgyakról reá lett benyomásokatnémelly érthetőséggel átvenni kezdi, és azokat ismét azon tárgyakra, mellyek által lettek, vinni, és így a' tárgyakat egymástól s önmagától