Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

melynél fogva az, nem egyéb ; különben a’ szem is hallana mint a’ fül, az érzenié- nyesség mintáz eszesség* munkálódna, avagy semmi határozott tehetség* sem lenne bennünk. Tehát az ész bizonyos törvények által szabályozva van, millyek az o természetére tartoznak, és azoktól el nem választathatik semmikép, ha csak észnek lenni meg* nem szűnnék. — Mivel tehát az ész’ szükségképi lisztében áll: az emberi isméreteket összerakni és elrendezni; mivel azonkívül ez a’ kapcsolat abban áll, hogya’ mi isméreteiuk némelly általános és közönséges elvekre olvasztas- sanak, mellyek alatt amazok föl vehetők , és ezekből amazok ismég kivonhatok — következik, az ész’ természetében rejtezni némelly általános elveket , millyek nélkül semmikép nem képezhető az ész. Már ez mihelyt önmagát ismerni, és fejteni kezdi , tüstént neki ismerni szükség azon elveket, millyek vele születtek, mert önmunkásságában kell neki tudni azon elveket, mellyek nélkül ész nem lehet, és az ő lényegét teszik. Az észnek tehát, ha mint az akar kiható lenni, azon elveknél fogva tettlegesnek kell mutatkozni, és minden különbözés, mely külön emberekben észrevehető, csak abban áll, hogy nagyobb vagy kisebb mértékben azon el-