Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

1§6

fogásunk lehessen. Magok a' kifejezések, mellyeka’ Szentkönyvekben a’Szent Háromságtudományról találtatnak, csak ha- sonlagos, és emberi kifejezések, mellyek- nek gyenge hasonlóság szolgál alapul, és a’félékhez nem alkalmazható nyelven is mondatnak ki. Tehát ki ezen kifejezésekkel ollyan eszméket köt össze, miilyeneket szólván e’ világ’ tárgyairól összekötni szokunk ; ki e’ nevekkel: Atya Isten, Fiú Isten ; születni, küldetni, ’s a’ t. azon eszméket köti össze, miiIyeket emberről szóllván kötünk össze a’ nevekkel, maga az oka, hogy képezeíei hibásak. — Ez mind annyiszor fordul elő, a’ mennyiszer szó van Istenségről. Midőn értelmet, emlékezetet, tehetséget, szeretetet, haragot ’sa’t. tulajdonítunk Istennek, még gondolni se lehet arról, mi emberi természetre tartozik, hanem csak hasonlagosta’miértelmünkkel ’s a’ t. hanem még ettől is kell eltávolita- nunk minden hiányzást, úgy, hogy az emberi észnek Istenrőli ismeretei inkább ta- gadólag, mint állítólag terjesztődnek , az az: Istenről való ismereteink oda mutatnak , hogy értjük mi nem az Isten , mintsem azt, mi valóban az Isten.

2. Hogy e’ nagy titok’ kifejezésében az ellenmondás elenyésztessék, azt mondjuk : „Van az Istenben egység és háromság