Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

1S2

nem alábbi, ez ollyan megkülönböztető jel, bogy a’ szerint sem az Atya nem Fiú, sem a’ Fiú nem Atya. A’ harmadik Személy mintáz Atyától, és Fiútól öröktől származó Szent-Lélek terjesztetik elé, ki csak ezen értelemben az Atyától küldetni, ’s a’ Fiú lelkének lenni mondatha- tik kegyelmei'által munkálkodva az emberi szivben ; azért sem az Atyánál, sem a’ Fiúnál nem kissebb a’ Szent-Lélek, melly megkülönböztető jel szerint a’ Szent-Lélek sem Fiú, sem Atya.

Ezen érintett bélyegeket egészen megismerteti velünk a’ Szentirás. Így az első Személy, melly a’ mint olvastatik: élete vagyon önmagában : (Ján. 5. 2G.) a’ második személyben hasonlítva atyai viszonyban terjesztetik elé a’Fiúhoz. Mind a’ Jordánnál, mind a’ Thábor vagy Her- mon nagy hegyén, hol Jésus’ arczulata megváltozott: színe ragyogott mint a’nap, és öltözete fejér vala mint a’ hó, és egész dicsőségében jelent vala meg a’ három tanítvány, két nagyon tisztes alakú férfiak is lebegve körülte menyei fényességükben: Mójzes és Illyés — a’ ködből szózat hallata magát: Ez az én zerelmes Fiam. Ezért nevezéa’ Jehováíön Attyának mindenha. Jésus pedig Isten’ egyetlenegy szülöttjének mondatik, ki az Atyának kebe-