Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

134

mondatok jőnek elé, millyek Istenhez nem illők, így mondatik itt ott, hogy Jésus térden állva könyörgött az Atyának, mindeneket az Atya’ nevében tett, és érezte a’ szenvedés’ félelmét, mik az isteni természettel nem egyeznek. Jésus maga kis- sebbnek mondja magát az Atyánál: Az Atya nagyobb nálainnál. (Ján. 14.)

Felelet: Mind ezen mondottakat a’ Jésus’ istenségével meg lehet egyeztetni, és az ő isteni természetét meg nem semmisítik. — Mert hogy Jésus megszabadítana bennünket, ő benne az emberi természetnek isteni természettel egyesülni kellett. A’mondottak tehát Jésusról mint emberről helyesen írattak meg. O mint ember az Atyának könyörgött , és az Atyánál kisebb volt. Mint Isten’ Küldöíje munkálj és szállott az Atya’ nevében. Mint ember érzette a’ szenvedés’ félelmét, mel- lyet előre valódilag képezett, és melly oly nyomasztó volt, hogy a’leglelkesebb férfiút is lesújtotta volna. Bárha ugyan mint Isten e’ nyomasztó körülállásból vett bényomásokat is enyhíteni, sőt az egész igen bajos állomásból magát kiragadni képes volt: de a’ mi Yáltságunk’ állandó terve hozta magával, hogy az Úr Jésus Kri- stus e’ nagy kínszenvedésnek alája vesse magát, ésazértazepesztő itallal kínálkozó