Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

135

kelyhet is egészen ürítse ki. Mert ha e’ dolgot szenvedély ’s elfogultság nélkül kellőleg tekintjük, átértendjük; hogy a’ Jésus’ kinszenvedésea’ legkivánatos’b jót őzönlé-szélyt az erkölcsi világban , és az Istennek határtalan -szerelmét az emberi nemzethez bizonyítja. (Ján. 4.) E’ szent- séges történetből kiviláglik , mi szörny az erkölcsi gonosz, és mi fönséges a’ tö- kéletességi erény. Csak ha a’ lélek rázó jelenetek’ köre az, hol a’ telhetetlen kívánás’ széles mezején a’ fékeden indulatok’ kicsapongásában elégületleuségig létezünk — — még ekkor is a’szenvedő Istenember’ csalhatatlan példánya mutatkozik. Szóval, a’ Jésus’ kínszenvedésén lelkesen elmélkedőnek mi könnyű kikerülni minden gonoszt , ’s arra kisztetó alkalmatosságot , és cselekedni minden jót.

Tovább már a’kereszten függő istenember’ ama szavai: Istenem! inért hagyál el engem — sem életunotságára (desperatio) sem kislelkíiségére nem mutatnak. Mert zsidószólásmód szerint annyitjelentenek : hogy ki igen igen aggasztó állapul ban van, mellyet még is elszenvednie kell; aztán ezen szók a' 21 Zs-ból vonattak ki, inellyben a’ Jésus’ szenvedését megjövendölte Dávid. Ebből egynéhány értelmes szókat a’ kereszten függő Jésus