Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

90

hogy a részrehajlás előítéletétől ment philosophus is abban a‘ názárethi Jésust látta. Midőn pedig a’ Jésussal egykorú nemzedék is az ö elvételére elkészíttetnék, és az ő istenemben tudományának méltóbb elfogadására; született a’ megígért, és sokáig várt Szabadító, a' ki nem csak az őbenne teljesedett jövendölésekkel, hanem legtöbb csudatételekkel is bizonyította, hogy ő valóságos Isten. 0 vele összefüggünk minnyájan. E’ nagy titok ugyan, mellyről hogy tiszta ismeretünk lenne; tudnunk kell: mi volt Jésus önmagára nézve, mert ekkor fogjuk föl, mi lett mi érttünk. — Minthogy pedig ezen isméret az Isten’ téteméuyes intézetéhez tartozik $ az ész’ utján meg nem szereztethetik; hamuéin vissza kell néznünk a’ multtakba, és azt tudnunk, mit jövendöltek ő róla a’ próféták ; kinek vallotta önmagát lenni; mit hittek felőle a’ tanítványok, kik személy szerint őt ismerék, és ő általa taníttattak, elvégre mit tanított Jésusról mindenkor az Anyaszentegyház ?

E' kiítforrásokból vehető ki az az igazság, hogy Jésus valósággal nem tü- nöleg volt ember, kinek anyagszerű (materialis) teste valóságos emberi lélekkel volt egybekötve. Mert noha némellyek kivált a’ régi időkben, kik az anyagot tér-