Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

3. Minthogy az érteiéin’ tompaságát, és az akarat’ ellenzetét szülte az eredeti romlotság, és ennél-fogva az erkölcsi törvények’ szentül megtartására, és az által az örökévalóságra inár képes volttal nem birt’, azonnal Istennek mint Megszentelö- nek is az emberrel kelle összeköttetni. Ezen viszonyokat a’ Fiú és Szent Lélek Istentan érinti.

XXXI.

Jézus valósággal nem tünóleg ember.

Az első egvpár ember’esete után tüs- tint eloleges rendelések tétettek az emberi nem’ állapotjának kiegészítésére, mellyek 4 ezer éveken által folytattatván, ama magasztos, és az egész emberi nemre nézve idves tervet Jésus vitte ki. Ezt megígérte maga az Isten az első embereknek. Hogy feledésbe ne menne a’ történt ígéret: Ábrahámot Kaldeának Ur nevű földéről kihitta az Isten, és Kánaán’ földére vezette amaz ígérettel; hogy nagy nemzetséggé teendi, ő benne áldja meg a’ föld minden nemzetségét. Az isteni ígéret aztán Mojzes által ismeretes lett a’ maradékok előtt, kit a' Próféták követvén folyvást meghaíározottabbá lön az Ígéret. Majd megint a’ megígért Szabaditó’ képe tüntetők elé ’s azon ismertető jelekkel,

— 89 —