Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

36

sem válhatott meg tőlünk. Íme, kedves ju- hocskám, mond ő, én veled maradok; a te kedvedért maradok, a’ te kedvedért maradtam a’ földön ezen szentségben, itt megtalálsz engem, hogy megvigasztaljalak, hogy segítségedre legyek, valahányszor csak kívánod ; nem hagylak el a’ világ’ végezetéig sem; veled maradok, a’ meddig te a földön maradsz. Lelkünk’ isteni jegyese, mond Alcantara szent Péter,távozni készülvén a’földtől, hogy egyedül maga ne maradjon lelkünk, valakit hátra akart hagyni, ki vele társalkodjék; és a’ végre szerzetté ezen szentséget, mellyben legjobb társalkodóul, kit a’ keresztény lélek választhata, maga maradt jelen.

Legadakozóbb , legszeretetre méltóbb Üdvözítő! én jelenben meglátogatlak oltárod előtt, de te látogatásomat sokkal nagyobb szeretettel viszonzod, ha a’ szent áldozásban szivem’ hajlékába jösz. Ezzel nem csak jelen vagy bennem, hanem még táplálraányom is lészsz, te olly bensőleg egyesülsz velem ’s átadod magadat nekem ollyannyira minden tartalék nélkül, hogy aztán valósággal mondhatom: Én Jézusom, te most egészen az e- nyim vagy! Minthogy pedig te egészen nekem ajándékozod magadat, illő, hogy én is viszont egészen neked ajándékozzam magamat. Én