Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b
34 — giában , Cappadociában s Pontusnál élnek, kik Egyptusban , Ly- biában Cyrenen túl laknak, római lakosok és Zsidók Jeruzsálemben , s más nemzetek , a Getulok különféle fajjai, Mórok meszszeterjedő földje, Gallia többféle népei, Britannia vidékei, mellyekbe a rómaiak nem hatottak, Krisztus alattvalói, Sar- malák és Dacusoknépei, Germánok és Szittyák, és sok más népek , tartományok és szigetek, mellyekel nem ismertünk, s mellyek neveit elszámlálni nem tudjuk.“— Avagy mi ok volna hinni, hogy Terlulián olly népeket említett volna, mellyek az Evangelium világát nem látták volna? s miért lehelne ezek közül a világosan említett Germánokat kizárni? — Minekután»« szavai különben is nem olly értelműek, hogy az egész nép keresztény lelt volna, minekutánna bizonyos, lúg/Pontusban és Cappadociában, Római birodalomban és Egyptusban isnem (mindnyájan keresztények voltak? — nem lehet ugyan ez idői tartományokat teljes biztossággal meghatározni, mikor hol és kik állal vezérlelte Isten ólainak ismeretére, minekutánna ezek felelte különbözük voltak. Nem lehet ezt Germániára nézve történeti pontossággal termi; de már a harmadik századból Trier a thebai hadsereget, tanácsokat, s előkelő férfiakat számít a keresztény hilvallók sorában, kik bizonyosan egyházi férfiakat nem nélkülöztek. Constantius CMorus alatt pedig már kedvező időpont tűnt fel a keresztényekre, ö nem csak a keresztények üldözésétől óvakodott, hanem saját palotájában is tűrte őket, nekik kedvezett, s az ő idejében lehetett , hogy sas. Maternus Triérbena keresztényeket öszvegyüjtölle, a rajna vidékén, Kölnben, Tongernben egyházi községeket alakított, s püspöki székel emelt *). A Németbirodalom népei között mór a hajdankorból ismeretesek a Bojok, vagy mostani Bajorok, kik a Vilik században jutottak az Evangelium ismeretére, e nép Apostolának ss. Bupert larlaMk, ámbár előtte már Emeram,, és Corbinián apos*) L. Hinteriiu. pragma!. Geschichte der Deutschen Concit. I ß. Scit 2 — 7.
